Spendor S8 - HiFi Piac 69.szám

Feliratkozás hírlevélre

Friss hírek

(A teszt a Hfi Piac 69. számában jelent meg. Szerző: Péntek Miklós)

A 2+ utas S5 és a brutális S9 között találhatóak a nagyon hasonló felépítésű S6 és S8 típusok, melyek mindegyike a klasszikus brit 2 utas modellt követi, ami térleképzés és fókuszáltság szempontjából a legjobb megoldásnak számít. Alkatelemek és kiviteli jellemzők tekintetében az S8 természetesen megegyezik kistestvérével, az S3-al - régimódian szögletes, mindössze a talppal és a selyem alatti „kitüremkedéssel” izgalmasabbá tett dobozában a múltkoriban megismert technikai megoldások köszönnek vissza.

Magassugárzója 27 mm-es impregnált szövetdóm, mely mögött csillapított kamrát alakítottak ki, fáziskúpos kivitelű mély/középsugárzójának membránja pedig az ep38 fantázianévre keresztelt áttetsző polimerből készült. A legendás BC1-es stúdiómonitor mélysugárzójára emlékeztető egység 210 mm-es membránja természetes gumiperemmel kapcsolódik a kosárhoz, mágnesét a linearitás érdekében a hő terhelés értékeit figyelembe véve tervezték. A hangszórók közt a váltás a szokottnál magasabban, 4 kHz-en történik.
Az erőteljes látványt nyújtó, tömzsi hangsugárzó 3D linear flow nevű bassz-reflex rendszere, ami a gyakorlatban a kabinet hátulján, alul elhelyezkedő reflexrést takar, természetes és korrekt basszusátvitelt ígér, még abban az esetben is, amikor a doboz nem éppen szerencsés módon a hátsó falak közelében helyezkedik el.
Az aranyozott dupla terminállal ellátott S8 hangszórói mágnesesen árnyékoltak, színválaszték terén a menü a fekete kőris, juhar, cseresznye és a rózsafa furnéros változatokból áll.

Hangminőség

Hiroko Kokubu: Barefoot Steppin’:
Tekintélyes mélyekkel megtámogatott energikus és friss hangzás, ami a bőséges erőtartalékok dacára kiegyensúlyozott – a basszus nem próbál meg nagyobb szeletet kihasítani magának, mint amennyi megilleti. Dobütései pontosak és testesek, nincs brummogás, sőt a felsőbasszus kimondottan diszkrét, rend uralkodik a pincétől a padlásig. Az S3-as néhol már túlzó precízségét ezúttal nem érzem, az S8 jól összehozza a racionalitást és a zene élvezhetőségét. A hangerőt szereti, igazi szub-mélyek szabadulnak fel, (nem el!), de a gyeplő kézben marad.

A.S.&H.P.: „When things go wrong”:
A zongora-szaxofon duót nyíltan, naturális stílusban szólaltatja meg. Meglepő módon a mackós alakú doboz színpada kiterjedt méretű, a két hangszer között jókora hely és sok levegő van; a zongora a színpad első felén, míg a szaxofonos a hátsó részén áll. (az is lehet, hogy ül!) Nem az a szomorú, életunt fajta, így a felvétel némiképp egészségesebben szól rajta, mint kellene. Sok a szín és az apró részlet, a megszólalás kifejezetten realista.

Anne Sophie Van Oter „Voi chi sapete”:
Nagy odafigyeléssel ábrázolt opera-muzsika, virgonc, könnyed és ezüstös színezetű fuvolákkal, valamint kellemes hegedűkkel. A megszólalása transzparens és nyitott, a mélyek olyan óvatosan lépnek be, hogy véletlenül sem zavarják meg a többiek produkcióját. Énekesnője átlagos hangulatban van, jól bírja szuflával, és a lehetőségek határáig rendesen ki is ereszti a hangját.

Macbeth Overture:
Egészséges színezetű, extrovertált hangzás, erőteljes, ám a méret alapján vártnál némileg szerényebb mélyekkel. Az attak gyors és pontszerű; nem ken, hanem üt, és kész! A viszonylag nagyméretű meghajtók ellenére egyáltalán nem lomha, sőt! Nagy levegőmennyiség megmozgatására képes, erejét azonban okosan használja, és a finom részletekhez is nagy körültekintéssel nyúl.

Shirley Horn: „The men you were”:
Önmagához képest meglepően andalgósra veszi a figurát. A mélyszőnyeg rezgeti a berendezést, ahogy kell, az énekesnő azonban racionálisabb a kelleténél, az érzelmi szál most valahogyan kevésbé dominál. A folyamatosan jelenlévő súlyos basszus prezentálása érezhetően meg sem kottyan neki, lendületéből a „csörömpölések” ritmikus prezentálására is futja.

Sosztakovics „Waltz”:
Az elringató tempójú „waltz”-on egészen felélénkül, és színes, élvezetes muzsikával szórakoztat. Zenészei között kitűnő összhang uralkodik, színvilága kifejezetten gazdag, hangszerhangjai rengeteg mellékzöngével és ízzel rendelkeznek. Az akusztikus hangszereket értő módon, valódi felsőkategóriás színvonalon szólaltatja meg.

Terje Rypdal: „Kompet gar”
A rockzene igazán a fogára való falat – úgy tűnik, ehhez a műfajhoz legalább egy ilyesféle hangsugárzóra van szükség. Mellbevágóan súlyos és energikus dobütések, nagy dinamika, mindenféle izzadság nélkül! Noha egy csepp durvaság sincs benne, vérbeli rockos hangulatot teremt, amiben az ereje mellett a jól eltalált színvilág is fontos szerepet játszik.

Ajánlás
Az, hogy az S8-at senki sem az alakjáért fogja szeretni, szinte egészen biztosan kijelenthető, mint ahogy az is, hogy az all-rounder jellegű, zavarba szinte semmivel sem hozható hangsugárzó karakterét nagyon jól eltalálták a tervezők. Az S3 szigorú precízsége emészthetővé finomodott, miközben a realista színvilágra, részletekre és pontos pozícionálásra vágyók is megkapják magukét, műfajilag klasszikusoktól a rockig nagyjából minden jöhet, és ha a tulaj esetleg házibulit akar tartani, akkor sem lehet semmi probléma.