Feliratkozás hírlevélre







Esoteric DV60 - HiFi Piac 66.szám Nyomtatás E-mail
(A teszt a Hifi Piac 66-os számában jelent meg, szerzője Tóth Richárd)

Ezoterikus, azaz csak a beavatottak számára ismert, és csak rajtuk keresztül ismerhető meg. Amint a teszteléssel bekerülök azok világába, akik ezt a lejátszót megismerhetik, már-már azt az érzetet kelti bennem, mintha egy titkos társaság beavatási szertartásán lennék. A DV-60 hatását, azt, ahogy bepillantást (és behallgatást) enged a High-End fogalmát TEAC-módra értelmező univerzumba, nem lehet igazán leírni. Most mégis ezzel a lehetetlennek tűnő feladattal próbálkozom…



esoteric_dv60.jpgKezdődjék hát a felkészülés, de már most jelzem: csak kevesen lesznek azok, akik a lejátszóba vetett „hitükkel” elnyerik a beavatás „szentségét” és bebocsáttatást nyernek eme titkos világba…

Egy kis TEAC-történelem: A Tele-vision & ACoustic Co. Japánban alakult a II. világháború után. Nevéből adódóan TV-készülékek és akusztikai eszközök, főként hangfalak gyártásával kezdték. A 90-es évek végére már nagyon széles termékpalettával rendelkeztek, a PC-s DVD-íróval és külső merevlemezekkel megjelentek Európában is, megalakult a német márkaképviselet. Látványosan High-End asztali DVD-lejátszókkal kb. 4-5 éve debütáltak nemzetközileg. (UX-1, UX-3) Aztán egy új irányvonalat adva a DVD-lejátszásban használatos lemezolvasó-mechanikai és hangtechnikai „törekvéseknek”, saját tervezésű, fejlesztésű és gyártású Esoteric termékvonallal álltak elő. Persze ugyanilyen abszolút csúcsminőséget értek el a képminőség területén is. A másfél éve megjelent DV-50 (a termékvonal első darabja) óta minden területen sikerült újítani, fejleszteni, s megérett az idő arra, hogy a DV-60-nal referenciát adjanak az asztali High-End DVD-k családjának.
Amikor szinte majdnem minden nagy és ismert japán márkanév „eladta” az európai piacra szánt műszaki termékeinek gyártását más távol-keleti vagy európai országnak, addig a TEAC még mindig csak eredeti japán gyártású darabot ad el, bármilyen országban is kerüljön eladásra ez a High-End-termék. Abban az esetben, ha külső alkatrészgyártót von be, akkor a legszigorúbb japán minőségi elvárásoknak kell megfelelnie az adott egységnek.
A DV-60 visszafogott, ám elegáns formatervezésű. A távirányító is igazán komoly, kicsit nehéz darab, mégis hihetetlenül jó a fogása. A háttérvilágítás itt már nem lehet kérdés, csak a legfontosabb gombok vannak fénnyel „kiemelve”. Az előlap a szolid profizmus híve, a gyöngyházfehér szín és a fedélre gravírozott Esoteric-logo bármi mással összetéveszthetetlenné teszi. Az Esoteric DV-szériára egyedien jellemző a felül merev fémtárcsás vibrálás- és rezonanciamentes lemezbehúzó és olvasótechnológia, mely a szinte hangtalan lemezbehúzást és a „hallatlanul jó” lemezműveleteket segíti elő. A video-részleg az Analog Devices 216 MHz/14 bit ADV7324 video processzorán alapul, melyhez az NSV technológia társul: képzaj kizárva. Amíg a DV-50-ben a Faroudja segített a felkonvertálásban, itt már csak az interlaced/progressive képfrissítést bízták a DCDi technológiára. A 480i/480p (NTSC) és a 576p/576i (PAL) az alap felbontások, a felkonvertálást 720p/1080i/ 1080p-re az LSI chipje végzi: az Arcam Diva DV137-nél megismert ABT 1010-es nagytestvére, az ABT 1018-as. Video kimenetekből megtalálunk minden fontosabb csatlakozót, ezek közül - az s-video kivételével - mind aranyozott: kompozit, komponens és D-terminál, valamint az elengedhetetlen HDMI. Az s-video és a kompozit képe is példásan kiváló minőségű, de a komponensnél érjük el az analóg képalkotás maximumát. Itt is működik a felkonvertálás. (A D-terminál D1-es szabványnál csak 480i/576i felbontásokra képes, a D2-es szabvány esetén pedig mind a 480i/ 576i, mind a 480p/ 576p felbontáson képes komponens képet varázsolni az ilyen bemenettel rendelkező megjelenítőre. Magyarországon ez a csatlakozó nem elterjedt. Ugyanakkor az „euro-konform” scartot hiába keressük, - de nem is hiányzik talán - minden darab nemzetközi normáknak felel meg, az Európába szánt darab is a „2”-es régiókód korlátozás kivételével ugyanolyan, mint a világ bármely részébe szánt többi típus.) Az igazi képminőségi maximumot azonban a HDMI adja. Választhatunk, hogy progressive scan vagy a Faroudja DCDi technológiája közül melyiket használjuk a nekünk jobban tetsző képminőség eléréséhez. A progresszív képalkotásnál 2 beállítás van: „auto” és „video”. Én az „auto”-t javaslom. DCDi-nél van „auto”, „on” és „off”. Itt is az „auto” beállítás tűnt számomra a legjobbnak. A DV-50-esnél a Fa-roudja felelt a felkonvertálásért, itt már az LSI cég ABT 1018-asa végzi ezt a munkát. Nem véletlenül. A Faroudja nem javított ki szoftveresen olyan dolgokat, amit a Silicon Optixnál a Teranex vagy az LSI-nél az ABT upscalerek eleve kapásból hiba nélkül megoldanak. Így most csak egy kisebb feladatot kapott, amit hibátlanul teljesít. Az ABT új felkonvertálói adják jelenleg a piacon a legrealisztikusabb és abszolút részletgazdag képi megjelenítést. Jöhet bármi - füst, gyors mozgások, élénk színek egymás mellett, aprócska fényes élek, finom részletek – az ABT mindenütt kiválóan teljesít. Koncert vibráló fényekkel, éjszakai koromsötétből előbukkanó alakok, közeli emberarcok – minden színhelyes és pontos, semmi túlhajtottság vagy elvesző részlet. Az 1080p még arra is képes, hogy a háttérben látható apró dolgok tökéletes pontossággal jelenjenek meg. (Videofil, „sasszemű” embereknek feltűnhet, hogy 1080i-n egy „leheletnyi”, apró „élvesztés” van, amit egy átlag filmnéző észre sem vesz, pláne fél méternél messzebbről nézve a megjelenítőt. (Gondolom, senki sem akar „belebújni” a TV-be?!) Az elvárt képminőséget maximálisan teljesíti, az árához teljesen „méltóan”.
Az audio részleg valódi „csemege”: többéves, kőkemény és komoly fejlesztő munka áll mögötte. Szó szerint újradefiniálja a digitális hangot és annak fogalmát, mivel a DV-60-ban lévő 24 bites audio D/A átalakító rendelkezik egy FIR és egy saját fejlesztésű RDOT (Redefined Digital Output Technology – „újradefiniált” digitális hangkimeneti technológia) digitális szűrő algoritmussal, ami 8x, 16x vagy akár 32x felkonvertálást is lehetővé tesz, az „egekbe emelve”  a hangminőséget. Képes a PCM-et DSD-re alakítani. SACD-esetén csak a DSD-t használhatjuk, felkonvertálás nélkül. Szándékosan nem írtam a 192 kHz-et az audio D/A konverterhez, mivel inkább a növelt értékek számítanak, illetve azok kiváló hangminőségének „fültesztje”, mert enélkül nem lenne High-End a lejátszó: valami több kell, mint a megszokott, valami egyedi, lenyűgöző és olyan új dolog, ami minden korábbit feledtetni tud.
A digitális szűrők ledjei az előlapon találhatóak, menet közben is másodperc alatt átkapcsolhatóak egy gombnyomásra. A szűrőket az adott DVD-Video, DVD-Audio vagy audio CD hanghatása, zenei stílusa, karakterisztikája szerint és persze a saját fülünk kénye-kedve szerint kiválaszthatjuk.

A szűrők:
- A FIR szűrő 8x felkonvertálásra képes, ami a 44,1 kHz-nél 352 kHz-et jelent, 192 kHz-es mintavételezés esetén ez már 1536 kHz.
(- Az RDOT szűrő az előd DV-50-nél 16-szoros volt: 44,1 kHz -> 705,6 kHz)
- Az RDOT+FIR szűrő kombinációja: 32x felkonvertálás, azaz 44,1 kHz-ből 1411.2 kHz-et
- PCM -> DSD
A szűrők karakterisztikája:
A FIR-t jóval élesebb „gördülékenységű” és sokkal „feszesebb” basszus jellemzi;
Az RDOT lassúbb „gördülékenységű” és sokkal természetesebb és hangzásilag kiterjesztettebb
Az RDOT+FIR - a két szűrő kombinációjával (sok esetben) a legjobb karakterisztikájú hangzás érhető el. (Valószí-nűleg ezért is hagyták ki a DV-60-ból a „csak RDOT-szűrő egyedül” beállítást, ami a DV-50-nél még megvolt)

Hang
Első hangpróbám a 19. század elejére, Napóleon korába vezet, ahol épp Russel Crowe két szerepet játszik egyszerre: „Kapitány és katona”. Amint a legénység a hajó gyomrában mászkál, úgy ropog a fregatt faszerkezete, hogy már azt hiszem, hogy velem himbálódzik ez a hajó. Aztán támadás jön ágyútűz formájában, s az élethű hatástól összerezzenek, amint a golyók szétzúzzák a hajó oldalát, s a repkedő apró szilánkok becsapódnak mindenhová a hajóbelsőbe. Aztán vidámabb témára váltok: nézem, s hallgatom, amint Robbie Williams egy estét „végigswingel”. Az énekes hangja a középtartományban nagyon élő, kifejező. A magasak élesek, de nem harsányak, a mély itt nem „durvul el” a zene jellegéből adódóan. Aztán a brit fővároson belül „átmegyek a szomszédba”, ahol a Faithless koncertezik. Az instrumentális gitárra épülő szám minden akkordja éltető erőt sugároz, annyira igazi. A basszusgitár teljesen életszerűen „dorombol”. A sejtelmesen - de ettől sajátosan és igényesen - hangzó bejátszott gépi alapok, effektek nagyon hatásosan kifejezik mindazt, ami a „live-performance” célja: a gépzene hátteret teremt az „élő” hangszeres zenének, gitároknak, doboknak, csörgőknek és szintetizátornak – kifejezve a Faithless koncertjének egyedi, sajátos hangulatát. A taps realisztikussága megdöbbentő, az apró részletek (pl.: bekiabálás a tömegből két szám között) csak egy ilyen lejátszón hallhatóak: a High-End igazi valója mutatkozik meg minden apróságban. A koncert fő részét záró szám jön, a We come 1. Nem csak a zene és a rajongók tömege, hanem én is „eggyé válok” a hatással. Minden részlet azt az extázisos hangulatot adja át, azt a színtiszta, „katarktikus”-koncertélményt, s benne olyan apró részleteket és apró regisztereket, amit párszázezres lejátszó nem nyújthat. Ennél jobb már csak az élő koncert lehet. „Vagdalódzva” folytatom a hangpróbát, a Kill Bill egyik „kétszemélyes háborúját” hallgatva: az RDOT+FIR szűrőn az effektek, pengék csengése, nyögések, ordítások, üvegcsörömpölés még természetesebb, még realisztikusabb – ezt sem lehet már tovább fokozni hangminőségileg.
Audio CD-kből válogatva „utazgatok” világok és hangulatok között. Először Svédországba megyek, Stockholm egyik leghangulatosabb szórakozóhelyére, a „Pawnshop”-ba, ahol öt tehetséges jazz-zenész ad egy fantasztikus koncertet. A hangzás tökéletessége teljesen érzékelteti a hely miliőjét, a xilofon csengése igazi hangulatteremtő erő, mely visszaadja a svéd jazz világát. Aztán visszajövök kis hazánkba, egyenesen Rumba. (Nem a sar-ki kocsmába egy fröccsre, ez egy Szombat-hely melletti falucska.) Nem lettem részeg, legfeljebb a zene „részegített” meg. A falu templomában épp a helyi női kar készíti lemezét. A főként szoprán és mezzoszopránból álló kórus gyönyörű magas hangokat énekel ki, oly természetességgel és a hangminőségnek hála olyan tisztán, hogy „jön a lúdbőr”. A szoprán hangok nagyon eleven hatással bírnak, de semmi túlhajtás nincs bennük. A mű végén a kórusban kitartott utolsó hang utáni hirtelen „síri” csend is igazi „high-end-feeling”-et ad. Aztán egy elvont világba „repülök”: a kicsit grunge-os, kicsit progresszív, amerikai, de csak egy kicsit amerikás Evanescene zenekar énekesnőjét hallgatom. Bár most inkább egy „kakukktojás”, lírai számot választok, a „My immortal”-t. A zongora hangja simogató, a csúcstechnikára jellemző valós hangzás játszva kifejezi azt a könnyedséget, légiességet, amit a szám sugall. Visszaváltok „komolyra”. Csajkovszkij Diótörőjéből a Cukorsüveg táncát hallgatva életre kel a színtiszta mesevilág. A FIR+RDOT szűrők együttese annyira szépen, természetesen csilingelővé teszi a hangzást, hogy azt már nem lehet tovább fokozni. Aztán következik a Trepak, az orosz tánc, mely elrepít olyan világokba, melyek az ilyen stílusú zene szentélyei: a nagy, fantasztikus akusztikájú koncerttermekben érzem magam a tesztlabor helyett. DVD-Audiora váltok: A japán-német-svájci „összeállítású” Hama-mura Quintett jazz muzsikájával folytatom tovább a „hangszeres próbát”. Az Arcam új Divájához mérve egy kicsit többet kapok mindenből. Kicsit több a „seprűnyél”, több és teltebb az énekhang, ki-csit többet kapok a hangszerekből. Az árkülönbséget figyelembe véve a különbség nem ilyen nagy, de audiofil-füllel jól érzékelhető. Hybrid SACD-k közül egy igazi unikumot választok: a jeges izlandi szélből, skót szabadságvágyból, ausztrál stílusos különcségből és norvég rideg természetből „összegyúrt” edinburghi székhelyű zenekart, a Haftor Medboe Group-ot. A CD-réteget hallgatva minden részletet hallok, olyat is, „ami már nincs is a lemezen” egy gyengébb lejátszón hallgatva. A szaxofon érzelmes megszólító hangja hatásos, a vonós is kifejező. De már alig várom az első szám után, hogy ugyanezt SACD-rétegen is hallgathassam. Váltok. A szaxofon teljesen kibontakozik, a vonós még többet ad a magas hangokhoz. A részletek érezhetően és teljes valójukban előjönnek. Olyan tiszta, fenséges és minőségi, hogy innen már nem lehet tovább fokozni a hatást: Érzem, hogy a zene a lelkemig ér, megérint, felreptet és egy másik világba visz. Becsukom a szemem, és már utazom is. Távoli tájakon járok, légies könnyedséget érezve repülök. Ez nem egy füvezős srác naplója, ez a minőségi zene leírhatatlan hatása, amit megpróbálok leírni… ám a hatás átérzéséhez - saját megtapasztalás nélkül - „hit” kell: puszta anyagi korláton kívül a High-End-be vetett eltántoríthatatlan „hit”: valami olyan egyedit, valami olyan pluszt ad, amit nem érthetsz addig, míg ezt az életérzést meg nem tapasztalod. Utolsó zenei túrám a Vivino Brothers elvont jazzes világába visz. A hangszerek (jazzorgona, fúvósok) természetes módon egyfajta tompasággal szólnak, ez mutatja meg azt a sajátos világot, amit a csapat az eredeti elgondolásában megteremtett. 
A Teac a csúcskategória eddigi egyik legnagyobb problémáját képes bravúrosan megoldani. Olyan sokszor, olyan sokan feltették már a kérdést: milyen lejátszót vegyek, ami tud kompromisszumok nélkül audiofil minőségben audioCD-t, DVD-Audiot és SACD-t is megszólaltatni. Sokféle félmegoldás született: vannak olyan lejátszók, amik a három formátumból kettőt kiváló minőségben adnak vissza, a de a harmadiknál elvéreznek vagy csak közepes minőséget produkálnak. Minden zenéhez karakterisztikájának megfelelően a FIR és RDOT+FIR szűrőkkel annyi pluszt ad, ami hihetetlenül minőségivé teszi a hangzást. (Akinek a szűrőkkel kapcsolatosan bármi kételye van, azt nyugodtan elfelejtheti.) Ehhez még hozzáteszem azt, hogy az egyik legkiválóbb videofil-képminőséget kapjuk mindehhez DVD-lejátszásban.

Ajánlás
A beavatás végén, felteszem a kérdést: ki az, aki most, hogy a felfedett titkokba bepillantott, kellően erősnek érzi magát arra, hogy magáévá tegye ezt az ezoterikus tudományt és annak minden rejtelmét? Akit kellően meggyőzött a tanításom, vállalja fel, hogy maga ismeri meg a további titkokat, melyeket a lejátszó magában rejt. Garantálom, nem fog csalódni.