Feliratkozás hírlevélre







Krell KAV-280p, KAV-2250 - HiFi Piac Nyomtatás E-mail
Mostanában a szeparált komponenseknél mintha népszerűbbek lennének az integrált elektronikák, idejét sem tudni, mikor esett be hozzánk utoljára jófajta CD futómű-DAC kombó, de az elő-végfok párosok sem tülekednek túlságosan, pedig ők messze nem tűntek el a gyártók kínálatából. Az egyik legismertebb amerikai celebmárka, a Krell is illő módon kényezteti ilyesmivel híveit úgy a felső, mint a nálunk célpontként egy picit reálisabb gazdaságos kategóriában.

Az önmagát meggyőződésesen az audiotechnika legjobbjaként definiáló Krellnél az elérhetőséggel egyet jelentő KAV szériás elektronikák között a sztereó készülékek vannak kisebbségben, de legalább nincs min tétovázni, aki elő-végfok összeállításra pályázik, egyedül a 280p-2250 párosítást választhatja, amelyet persze alaposan felvérteztek mindenféle földi jóval.

280p_front_silver.jpgKAV-280p
A sorozattagok megjelenését csak a legszükségesebb mértékben variálja a cég, a brutális FBI integrált kivételével ugyanazt a masszív felépítésű, lekerekített éleivel és fényesre polírozott, gömbölyded sarokidomaival mégis simulékony külsőt viseli az összes elektronika, még a négyzetes alaprajz méretében sem nagyon különböznek egymástól. A Krellcoat-nak nevezett natúr (vagy ha úgy tetszik, ezüst) illetve fekete színben készülő alumíniumház leplezetlen csavarokkal rögzített pajzsszerű oldalfalai teljesen egyformák, mintha ezzel is azt akarnák üzenni, hogy bárhonnan is közelítünk, nem találunk rajta gyenge pontot. A törekvést műszakilag is alátámasztották, a KAV-280p szimmetrikus A osztályú kapcsolása a KCT előerősítőén alapul, amely különösen nagy sávszélességével hívja fel magára a figyelmet. Ahogy illik, különálló, szabályozott feszültségű tápegység szolgálja ki a digitális vezérlőáramköröket, hermetikusan lezárt relék garantálnak zajmentes és időtálló kontaktust. Kezeléséhez nem kell nagy rejtvényfejtőnek lenni, a szerény méretű, sebesség-érzékeny elektronikus szabályzóval jól adagolható a hangerő, a négy vonali bemenet között a szokásos apró rádiógombokkal válogathatunk. Közülük egy szimmetrikus, a többiekhez igényes WBT 0274 RCA aljzatok tartoznak szépen egy sorba rendezve. Bármelyikük átállítható Theater Throughput módba, amikor a bemeneti jel szabályozás nélkül, állandó előerősítéssel kerül a kimenetre, így igen egyszerűen összeházasítható a sztereó és a sokcsatornás AV rendszer. Szabályozott kimenetből is megvan mind a kétféle, és a hagyományőrzés jegyében nem maradt le a magnó ki-bemenete sem; tápkapcsolót viszont hiába keresünk, így a pihentetéshez marad az audio áramköröket üzemmelegen tartó készenléti mód. A korábban már megismert, kártyaszerűen vékony, membrángombos távszabályzó tartozik hozzá is, benne inkább az a jó, hogy véletlenül sem lehet összetéveszteni a más készülékekhez tartozókkal, az egyforma, kemény gombok, vagy egyszerűen csak a megszokás miatt használata már kevésbé kényelmes.

kav2250.jpgKAV-2250
A termetes végfok mintha betonnal lenne kiöntve, úgyhogy legfeljebb Krell-mérce szerint középsúlyú, de 4 ohmon leadott 500 wattjával (nem beszélve a hídba kapcsolva produkált 1000 wattról 8 ohm mellett) is éppen elég acélos. A csatornánként 14 db, nagy kimeneti áramú végtranzisztorig diszkrét A osztályban, onnantól A/B osztályban üzemelő erősítőt malomkő méretű, 3000 VA-es toroid trafó látja el energiával, nagy gondot fordítottak a tápfeszültség szűrésére, ezért a Krell kimondottan azt javasolja, ne használjunk a készülék előtt tápkondicionálót, vagy bármilyen más szűrőegységet. Ez nem is csoda, hiszen bekapcsoláskor a 16 amperes kismegszakítót is szívfájdalom nélkül rántja le, szóval tényleg oda kell figyelni az áramellátásra. A hídba köthetőségen kívül tud még egy kunsztot a KAV-2250: ha Multi Amp Throughput beállítással kérjük (a bridging-hez hasonlóan ezt sem aktiválhatjuk házilag a garancia elvesztése nélkül), az egyik kitüntetett bemenetet erősíti mindkét csatornáján, ami párban használva kettős erősítésre vagy két szoba párhuzamos hangosítására lehet jó, míg a KAV-3250 jelű változat ugyanerre három csatornán képes. Az adottságihoz képest szelíd külsővel megáldott erősítőn legfeljebb a készenléti kapcsolót körbefolyó széles, erős fényű lámpa adta enyhe vásári hangulatot érheti kritika, és a hátlapon is beérték egy szerényebb kivitelű RCA bemeneti csatlakozóval. A német technika azért itt is megjelent, ezúttal két pár WBT 0785 banánaljzat formájában. Rajta már van tápkapcsoló is, bár használatáról a cég igyekszik leszoktatni, szerintük normál állapotban a KAV-2250-nek is a bemelegítést szükségtelenné tevő készenlétben van a helye. Igaz, ilyenkor majd’ 60 Watt a páros teljesítményfelvétele, de ha nem rendelkezünk legalább egy 22A-es körrel a hifi egységek számára, a jókora indító áram okozta galibák elkerülése okán is jobb ha standby-ban hagyjuk.

Hangminőség
Már korábban is rendkívül meggyőzőnek bizonyultak a Krell elektronikái, a hegedűverseny nagyon pontos, finom balanszú, friss tempójú megszólalása így nem meglepetést, inkább megelégedést hoz. A fegyelmezett előadásmód ne zárja be a szólistát, a mozgékony hegedű kiválóan érzi magát, tele van lendülettel, közben igen alaposan részletez is, mégsem érezni fontoskodónak, de még csak éteri tisztaságúnak sem, inkább valami könnyed sejtelmesség társul a megfogottsághoz, amitől már-már analógba hajló természetességet kap a muzsika. Ennél már csak a téralkotás elbűvölőbb, a sztereókép nagymestere a Krell duó, elképesztően összetett színpadot épít fel, nincs az a népes zenekar, amely ne férne el az utolsó hangszerig a szobában. Rendkívül pontos a felállás, kiáltóan szemléletes a rend, csak be kell hunyni a szemet, hogy a kivételes jelenlétérzet megszüntesse a prózai külvilágot. Nem egyszerűen széles és mély sztereót kell elképzelni, ez valódi színpad a maga fizikai valójában, saját perspektívával, levegősséggel. A hitelességet erősíti a megingathatatlan stabilitás, a hirtelen megindulások, belépők, tempóváltások tökéletesen zavartalanok, abszolút mentesek bármiféle zökkenőtől, összemosódástól. A rendszer nagy erénye az önmérséklet, nincs semmi, amit túlreagálna, szemernyi dagályosságot sem lehet felfedezni a hangképben, szerényebb képességű erősítők a mélyeket ennél sokkal jobban felpumpálják, szokni is kell kicsit a fegyelmezett, kézben tartott basszust, de nem telik el sok idő, és máris ez a pontosság, kiegyensúlyozottság, mértékkel adagolt nyomaték lesz a mérce. Agresszivitás még csírájában sincs jelen, pedig operára váltva az erőteljesen zengő tenor adna rá lehetőséget. Ehelyett inkább a kísérettel együtt mozduló kórus tart bemutatót összetettségből, dinamikából, egységességből és masszivitásból, szinte már érzékcsalódásnak tűnik a kifinomultság a magabiztossággal, az érzékenység a rendíthetetlenséggel ilyen színvonalon egybegyúrva. Jazzen mintha kevésbé tudna érvényesülni a készülékpáros, vagy legalábbis másképp tálalja a koncertet, mint ahogyan a fül kívánja, rendkívüli pontosság, kimerítő részletezés viszi a prímet, kevesebb teret hagyva a spontán hatásoknak, a tisztaság, a kiszámítottság hangversennyé változtatja a hajdani improvizatív örömzenélést, idáig nem hiányzott a lágyság, de most az otthonosság érdekében mégsem ártana belőle egy csipetnyi. A popzenével visszatér a komfortérzet, ismét minden tekintetben arányos produkcióban lehet gyönyörködni, igen konkrétak, de cseppet sem élesek a közepek, a selymességet már átlépő magassáv még nem túlfűtött, egyedül a beidegződött basszusigényt kell a realitásokhoz igazítani. Végül egy kis rockerkedéssel óriási erőtartalékait is megvillantja a végfok, csak úgy árad felőle az energia, lenyűgözően telített, sűrű, és mégis nyílt, levegős a hangkép, nemcsak a fülünkkel, hanem egész testünkkel vehetjük át a zene ritmusát.

Ajánlás
Mindig nagy élmény ennyire koherens, mértéktartó rendszert meghallgatni, amely majdnem mindent tud, amiért érdemes zenét hallgatni. Természetes, így színezetlen, pontos, de nem száraz, összetett, de nem fárasztó, ritmusos, de nem kapkodó, nyomatékos, de nem durva, és még hosszan lehetne sorolni az érdemeit. ára Krell-szinten aprópénz, nálunk a nagy többség számára elérhetetlen, talán ezért is olyan fájdalmas a minden tekintetben értékarányos hangminőség.
Zajácz Tamás