Feliratkozás hírlevélre







Esoteric X-03SE - HiFi Piac 72.szám Nyomtatás E-mail
(Hifi Piac Magazin 72)

esoteric_x03se.jpgEgy évvel a TEAC luxusmárkájának bemutatkozása után a tokiói cég high-end alegységének köszönhetően ismét egzotikus – akarom mondani ezoterikus – lejátszóval hozott össze jó sorsunk. A DV-60 (HFP66) tavaly decemberi vendégszereplésén az univerzális AV lejátszók hívei álmélkodhattak, most az X-03 SE a fajtiszta audio készülékek rajongói közé ereszkedik le.

 Igen-igen tekintélyt parancsoló CD/SACD játszó az X-03 SE, a lenyűgöző méretű ház, vagy inkább alumínium tömb zömök téglatestességén alig észrevehetően finomítanak valamit az éppen csak lekerekített sarkok, oldalélek. Sok kék fény biztosít kellő feltűnést, bár a kijelző fényerejét követő, teljesen ki azonban nem kapcsolható megvilágítás még a legtompább fokozatban is határozottan vakít. Az 5 mm-es acél alvázlapra pakolt szerkezet – centi vastag szálcsiszolt előlap, tömör alumíniumból húzott, páncélszerű oldalpanelek, vaskos fedőlemez – nehéznek látszik, és az is, ráadásul színültig tölti az elektronika-mechanika, vagyis nem afféle nagyotmondó, kívül terpeszkedő, belül kongóan egyszerű modellről van szó. Mégsem bízták a csillapítást kizárólag a közel negyedmázsás tömegre, a készülék 3 db, szerszámacélból esztergált lábat kapott, melynek belsejében van a tényleges teherviselő elem: egy csészében támaszkodó, tűhegyes csavarvég. Egyébként is a rezonanciakontroll körül forog kis túlzással minden a készülékben, különös tekintettel az alumíniumöntvény-vázas VRDS NEO meghajtóra. A már 20 éve csiszolgatott, jelenleg a 6. generációjánál tartó futóműnek nevet adó vibrációmentes, merev lemezleszorító rendszer lényege a különleges prés, ami duralumin (hőkezeléssel keményített alumíniumötvözet) lemeztányért szorít a betöltött (SA)CD-re. A megoldás kiküszöböli a lemezben ébredő és általa okozott vibrációkat, kisimítja az esetleges vetemedést, és állandó távolságot tart a lemezfelület és az optika között, nagyban hozzájárulva az olvasás stabilitásához. Háromfázisú, neodímium mágneses, szénkefe nélküli, precíziós golyóscsapágyazású motor biztosít pontos forgási sebességet a nagy fordulatszámot igénylő SACD-nek, a szintén aluöntvény szerkezetű, kifinomult sebességszabályzással felruházott olvasófej szánja kettős sínen siklik, pontosan tartva az optimális olvasási szöget. A lemezt egyetlen darab alumíniumból mart tálca szállítja féltő gonddal, nagy-nagy óvatossággal gyorsítva-fékezve. Az X-03 SE audio CD mellett bármilyen (hibrid, többrétegű, többcsatornás) SACD-t beolvas, lényegében mégis sztereó lejátszó. Analóg (RCA és XLR) kimenetei kétcsatornásak, 5.1-es SACD műsort csak a szabványos, másolásvédett (DTCP) i.LINK digitális kimeneten ad ki magából (képes az 5.1-et analóg sztereóra lekeverni, és DSD formátumúra konvertálni a CD PCM-jét), vagyis a surroundozást nem ússzuk meg megfelelő külső DA konverter(ek) nélkül. Ha már kiegészítőről beszélünk, szinkronizálhatjuk a rendszert külső órajel-generátorhoz is, ha esetleg elégedetlenkednénk a közvetlenül a DAC áramköri lapjára telepített, 3 milliomod pontosságú kvarc- oszcillátor teljesítményével.
Persze az SE-t (Special Edition, természetesen) nemcsak a tetejére bigygyesztett kis aranyplakett különbözteti meg a sima X-03-tól, a belső kábelezés jó részét 6N osztályú (99,99997%-os tisztaságú) rézre cserélték, a királykategóriás P-01/D-01 páros alapján módosításokat eszközöltek az analóg fokozatban és a DAC (Burr Brown PCM1704 minden csatornán) áramköreiben is, az RCA aljzatokat WBT NextGen-ek váltották fel. A frissítések e-gyébként upgrade kit formájában is megvásárolhatók, így a mezei X-03-ak felfejlesztésének sincs akadálya.
A lejátszó kezelése már ránézésre sem bonyolult, a gépkönyvet legfeljebb a setup menü multicsatornás beállításaihoz szükséges elővenni. Több fontos művelet (pl. CD/SACD réteg váltás) csak a méretes és súlyos távvezérlőről érhető el, amely ugyan nem büszkélkedhet hasonlóan exkluzív kivitellel, de alumínium frontjával, bőrbevonatú testével azért nem egy igénytelen darab.

Hangminőség
Volt szerencsém már pár kifinomult digitális lejátszóhoz, a nyugodt, tiszta hangzásról is lehet némi fogalmam, de az X-03 elképesztően választékos hangja szó szerint újradefiniálja a nyugalomról, tisztaságról, kifinomultságról alkotott elképzelést, vagyis gyakorlatilag mindent. Ahogy elindul benne a CD, szinte elképzelhetetlen harmónia telepszik a szobába, a kifogástalanul egységes, aprólékos műgonddal berendezett hangkép, az álomvilágot idézően elmélyült muzsika fokozhatatlanul zavartalan műélvezetet biztosít. Nincs jobb szó rá, már zavarba ejtően tökéletes az egész, és ezzel kissé feszélyező is a mindennapok hangjaihoz, zenéihez szokott fülnek így hirtelen, hasonlóan filmszerű érzés lehet a szürke utcáról egyszerre valami szuperelegáns luxusvillába csöppenni, ahol jó darabig csak elveszetten téblábol az ember. Maximálisan kulturáltak a hangszerek, sehol egy szemernyi durvaság, harsányabb hang, abszolút egyenletes az átvitel. Határtalan a dinamika, az indulatos részeknél hatalmas nyomatékkal emeli fel hangját a zenekar, üstdobok tombolása remegteti a levegőt, majd minden átmenet nélkül egyszer csak elhalnak az indulatok, újra konfliktusmentes nyugalmat sugároz a megszólalás. A hangszínek semlegesek, legfel-jebb a szinte érthetetlenül teljes zenekari egység és összetettség miatt hallhatjuk barátságosnak, szemernyi lenyomat, színezettség sem rakódik a hangra. Talán pont ezért érezni osztályon felüli felvételnek, tehát reprodukciónak az elő-adást, ami egyszerűen túl hibátlan, túl eszményi ahhoz, hogy élő eseménynek hihessük. Nem csoda, hiszen valójában stúdiómunka, ellentétben a hús-vér közönséggel fűszerezett jazzkoncerttel, amely továbbra is fantasztikusan precíz, de már ott lebeg a levegőben a jelenlétérzetet kiteljesítő hangulati töltet, az a különleges pezsgés, amitől azonnal elhisszük az előadást. Túlzásba így sem viszi a spontánkodást a rendszer, minimális kidolgozatlanságot, meggondolatlan hangot sem enged a megszólalásba. Kiválóan méretezett a színpad, még az erősen első vonalba tolt vibrafon sem túlméretes, de a játszótársak is igen arányos testet, határozott kontúrt, biztos pozíciót kapnak. Kicsit sem csillapítottak a magasak, mégis szinte furcsán simogatóak, még az alaposan szabadjára engedett cintányérok, csörgődobok sem fémesítik el az ízeket. Elvileg nem lehet valami jó választás a konszolidált, letisztult jazzpop a hasonló karakterű lejátszóhoz, ám most mégis működik a dolog, távolról sem unalmas, inkább nagyon is változatos, sokszínű a produkció, részletes, de nem fontoskodó a hangzás.
A következő, már hibrid album CD rétegéről kifinomult szimfonikus zenekar jelentkezik be, de valahogy esendőbb, életszagúbb tónusokkal, mint az előbb. A hegedű karcsú, hajlékony, remekül mozog, könnyed, de nem lehet levegőnek nézni, kellő tekintélyt parancsoló súlya is van. Az utána öszszecsapó kíséret viszont térben is, részleteiben is a kelleténél jobban összetömörödik, ebből úgy érzésre valamivel többet ki lehetne hozni. És az SACD sáv ki is hozza, szépen kü-lönválnak, de nem elszakadnak egymástól az előbb kissé öszszevont hangszerek, kiszélesedik, feldúsul a színpadkép, életrevalóbbá válik a szólista is, ízesebb, karakteresebb a játéka. Még ennél is szembeszökőbb a megtáltosodott dinamika, a tuttik hatalmasakat ütnek, csak győzzünk összerezzenni tőluk, és mégsem romboló erőként, hanem tökéletesen uralt megjelenítésként érvényesül a hatás. Blueson szép szellős a színpadkép, azzá teszik a jó érzékkel szétpakolt ritmushangszerek, közben a viszkin érlelt énekhang némi jóleső nyersességet is felmutat, még ha kis kiabálás árán is. Ugyanezt a felsőbbrendű formátum még közelebb hozza, nyíltabbá, gazdagabbá teszi a hangzást, megnyugtatja, de nem tompítja le az énekest. A Money a magasak óvatos finomításával együtt is rendkívül meggyőző A fal-hibridről, Waters reszelős torokhangja abszolút életszerű, masszívan fúj a szax-ofon, a klasszikus riffek átmelegítik a lelket, legfeljebb még jobban megnyomott basszussal lehetne tovább árnyalni a megszólalást. Ezt a szívességet végül megteszi az SACD réteg, de a felső sávon is tud csiszolni, ugyan nem a makulátlan rendezettség miatt kell szeretni ezt a fajta zenét, de ettől még neki is jót tesz az igencsak kontúros, kimunkált, natúr összhatás.

Ajánlás
Az Esoteric gyöngyszeme elcsépelté teszi a jól bejáratott jelzőket, nem hagyja magát kategóriába sorolni, elképesztően letisztult, gazdagon árnyalt, koncentrált, mégis felszabadultan nyugodt hangja tökéletesen osztályon felülivé teszi, éppen ezért nincs is szüksége igazi ajánlásra, akinek rá van szüksége, meg fogja találni.
Zajácz Tamás