Feliratkozás hírlevélre







Balanced Audio Technology VK-300X Special Edition Nyomtatás E-mail
(Wayne Garcia tesztje)

black300sm.jpg Legyen szó csöves vagy félvezetős készülékekről, úgy tűnik, hogy a Balanced Audio Technology termékei megosztott reakciókat váltanak ki a tesztelőkből ezeken az oldalakon. Néhányan túzottan sötétnek találják a hangképet, amelyből hiányzik a kiterjedtség és a részletek, míg mások - és bevallom erős kötődésemet ehhez a másik táborhoz - nemcsak hogy nem így hallják, hanem úgy gondolják, hogy a BAT az egyik legjobb high end készülékgyártó. Akárhogyan is jellemezzük készülékeik hangját, kevés kétségem van afelől, hogy a mindössze 7 évvel ezelőtti megalakulása óta a BAT korunk egyik legsikeresebb high-end audio gyártójává vált. Az az idő amit a BAT új VK-300X integrált erősítőjével töltöttem el, magyarázatot is ad arra, hogy miért.
A VK-300X a csodás tervezésnek és megépítésnek köszönhetően nem csupán egy "kényelmesen használható" vagy egy "jó vétel" lett, hanem annyit kínál a high end életérzésből amennyit csak lehet, mindemellett egy szoktalanul rugalmasan bővíthető készülék. Kezdésképp mindjárt háromféle előerősítő fokozattal rendelhető: félvezetőssel, csövessel, vagy a 6H30 Super Tube Special Edition-nel - a tesztben ez utóbbi szerepel. A változatok alaptípusai (phono fokozat és távvezérlő nélkül) 3.995, 4.495, illetve 4.995 dollárba kerülnek. A phono opció (amely a hangszedő típusához alakítható) és a távirányító ára egyenként 500 dollár amely azt jelenti, hogy a kialakított konfigurációtól függően a VK-300X durván négy és hatezer dollár között kapható meg, és mivel ezek az opciós lehetőségek moduláris kártyákra vannak szerelve, időről időre egyenként is meg lehet lépni a fejlesztéseket. Továbbá a Super Tube opció kivételével - amelyhez a készüléket vissza kell küldeni a gyárba - az upgrade-eket rögtön helyben el lehet végezni.
Mindegyik előerősítő fokozat opció a különálló BAT előerősítők kapcsolására vezethető vissza. Például a 300X félvezetős változata a BAT VK-20-assal áll rokonságban, a 6922-esekkel szerelt csöves változat a VK3i (saját referenciám az elmúlt pár évben) és a VK30 egyfajta keresztezése, míg az SE változat a VK 50SE-ből származik és ugyanazok az olaj-papír kondenzátorokat találjuk benne, mint a csúcsmodellben. A BAT részéről Steve Bednarski véleménye az, hogy a három változatot meghallgatva az alábbi különbségekre számíthatunk: gyorsabb de strukturálatlanabb hang a félvezetőssel, ennél levegősebb és strukturáltabb hang a csövessel és (a sebesség elvesztése nélkül) a legnyitottabb és legdinamikusabb hang a 6H30 Special Edition-nel.
A végfokozat is egy másik általam jól ismert BAT termékből származik, a kiváló VK-6200-as moduláris többcsatornás végerősítőből amely 8 ohmon 150, 4 ohmon 300 Wattot produkál.
Mint minden BAT termék, a VK-300X is szimmterikus kapcsolású és egyaránt rendelkezik szimmetrikus és aszimmetrikus bemenetekkel. Két szett szimmetrikus (XLR) bemenet található rajta, illetve három pár aszimmetrikus (RCA). A kimeneti aljzatokat tape (RCA) és előfok (XLR) használatra tervezték de a 300X meghajtási képességeinek ismeretében az utóbbi valószínűleg inkább vertikális kettős erősítéshez használandó nem pedig egy még nagyobb teljesítményű különálló végfok meghajtásához.
A BAT megépítési minősége a legjobbak között van. A készülékház tetejét eltávolítva (ehhez külön kulcsot kapunk) csodálatosan szimmetrikus, aprólékos gonddal elkészített miniatűr kapcsolási mezők tárulnak szemünk elé - és kiváló minőségű diszkrét alkatrész összetevőket láthatunk.
Mindezek egy kiemelkedő "csomagot" alkotnak, de mindenekelőtt a VK-300X ipari design-ján akad meg a szemünk és ragad rajta a tekintetünk. Az előlap több rétegből áll. A fődarabot egy fél inch-es (127 mm-es) fényezett alumínium lapból alakították ki, a két feketére anodizált "mellvéd" pedig tökéletesen megmunkált külső hornyokba fekszik fel. Ezeknek a lapoknak az alsó széle finom ívben fölfelé és kifelé hajlik, ami denevérszárnyakra emlékeztető külsőt kölcsönöz az erősítőnek. A 300X az egyik legszebb komponens amellyel találkoztam.
(A denevérszárny frappáns megjegyzés a tesztelő részéről, mivel a "bat"jelentése denevér, a ford.)
Működési szempontból a VK-300X egy álom - azon ritka high-end termékek egyike, amelyeket a család bármely tagja félelem és ijedtség nélkül használhat. A fényes alumínium hangerő szabályzó kivételével minden funkció lágy, beépített érintőgombokkal kezelhető. A bekapcsolás, a bemenet és némítás kiválasztáson túl a gombok között találhat egy mono kapcsoló is - praktikus dolog azoknak, akik gyakran hallgatnak régi felvételeket. A hangerőszabályzó funkciója kettős: adatbeviteli eszközként is használható, amellyel a felhasználó személyre szabhatja a 300X-et. A következő funkciók állíthatóak: balansz, relatív hangerő, fázis, mono/sztereó, maximális hangerő, fix bemeneti érzékenység, kijelző és minden bemenet külön elnevezhető. Végezetül a koblatkék kijelző ki is kapcsolható, ami egy olyan jellemző melyet, személy szerint mind az audio mind a házimozi készülékek esetén egyre nagyobb becsben tartok.
A VK-300X hangjának jellmezése nehezebb feladat. Bár minden komponensnek megvan a saját karaktere, itt - hosszú ideje először - úgy éreztem, hogy keresem a szavakat. A dolgokat tovább nehezíti az is, hogy - miközben jéghidegen is jól szól - az általam ismert modellekhez képest sokkal kevésbé változik a hangja, csak idővel laaaassan kinyílik. Rögtön az első bekapcsolás után megtudja az ember, hogy szokatlanul gyors, semleges hangú, meglepően erőteljes - azt mondják, hogy még a legnehezebben meghajtható hangsugárzók is jól illeszkednek hozzá - ugyanakkor, finom és részletező. Amihez hosszabb ideig tart eljutni, az az erősítő hangképének a "lelke", gestalt-ja. Több hét után arra jutottam, hogy egy friss és egy tényleg bejáratott, "készre főzött" VK-300X közötti különbség nem is annyira hangzásbeli - bár ebben is van különbség - hanem inkább kísérleti, tapasztalati. Rögtön a kicsomagolás után és talán az azt követő mintegy 100 órában a 300X szépen szól, de a hangja távoli. Pusztán esztétikai okok miatt ekkor is tetszeni fog a hallgatónak, de eljutni addig, hogy igazán megismerjük, az egy másik történet. Amíg beáll és bejáródik, a VK-300X ugyan jól szól, de nem ragad meg, nem tart ott és a hallgató nem válik a zene részévé. Majd - látszólag egyik napról a másikra - egyszercsak minden összeáll: elbűvölő lesz a hangja és meggyőzően bevonja az embert a zenébe.
Az erősítő egy másik lenyűgöző jellemzője a hangerőszint megválasztásával kapcsolatos. Nos, a "helyes" szint bállítása mindig fontos szempont és bármely adott felvétel esetén a legtöbb berendezésnek van egy hangerőzónája amely pár kattintással az egyik vagy a másik irányba általában kielégítő. A VK-300X esetén úgy találtam, hogy ez a zóna a legtöbb komponenshez képest szűkebb. Bár nem vagyok teljesen biztos benne és kétségkívül a hangsugárzó érzékenysége is része az egyenletnek, azt hiszem, hogy ez a jelenség közvetlenül a 300X kivételes dinamika követő képességéhez kötődik - a BAT munkatársa, Geoff Poor ezt dinamikus linearitásnak nevezi - amely az általam hallott legjobb erősítőkhöz mérhető. Pédául a Kind of Blue [CS 8163] Classic Records kiadásában, miközben minden szólista játékának intenzitása változik - mindegy, hogy mennyire drámaina vagy finoman - a VK-300X nemcsak együtt mozog ezzel a dinamikai hullámzással, hanem egyúttal azt is lehetővé teszi számunkra, hogy meghalljuk ahogy a zenekar többi tagjának játéka változik, mialatt alkalmazkodik vagy támogatja a szólistát.
Példa szép számmal akad, de hallgassa meg Bill Evans szurkáló zongora punktuációját Davis trombitajátéka között a "So What"-ban vagy ahogyan Coltrane tenor(szaxofon)ja felröppen a "Freddy Freeloader"-ben a zenekar felett szárnyalva - a hangtömegre használt két definíció szerint: hangerőben és méretben egyaránt. A VK-300X-szel a hangszerek azonnal szembetűnőek, ugyanakkor szorosabban összefonódnak a hangkép egészével. Ez a dinamikus koherencia lefedi a teljes frekvenciatartományt, csakúgy, mint ahogy például Paul Chambers nagybőgője, dupla megállásai és egész játéka szilárd, de mégis gördülékeny alapot teremt a zenéhez egy természetes tömegérzettel együtt; vagy ezzel szemben Jimmy Cobb lengő cintányérja és rat-a-tat pergődob ütései az "All Blues"-ban, ahol hallani és érezni lehet minden ütés erőteljességét és a mögötte lévő erős emberi jelenlétet.
Mindez a 300X egy újabb jellegzetességéhez vezet - ez az erősítő elég direkt hangú. Bár a "transzparencia" szót használják leggyakrabban annak a hatásnak az érzékeltetésére amire gondolok, ebben az esetben a közvetlenség fogalmát szeretném hangsúlyozni, abban az értelemben, ahogyan az a zenéhez kapcsolódik. És amikor a VK-300X-et a VK-3i / VK-6200-kombinációhoz hasonlítottam, megerősödött bennem ez az érzés. Ahogy korábban említettem, a 300X előerősítő fokozata kifinomultabb, mint a 3i-é ezért a két hang nem azonos. Mindazonáltal miközben ugyanolyan ragyogó, mint az elő-végfok - bár az nagyobb tömeget és teljesítményt nyújt mint az integrált - a 300X semlegesebbnek, kifinomultabbnak és "láthatatlannak" bizonyoult és eltávolított legalább még egy fátylat a közülem és a zene közül (az integrált megközelítés egyik nagy előnye, hogy nincs interkonnekt kábel).
Korábban általános nézet volt, hogy egy csöves előerősítő és egy tranzisztoros végfok párosítása a két hangzás legelőnyösebb tulajdonságait egyesíti - a csövek melegséget, struktúráltságot és levegősséget biztosítanak, a tranzisztorok pedig egyensúlyt és erőt. Bár ez az érv ma már valószínűleg kevésbé igaz, mint amikor a csöves berendezések buja és romantikus hangúak a tranzisztorosak pedig gyorsak, hidegek és száraz hangúak voltak, ez egy népszerű megközelítés maradt. Amivel ez a nézet nem számol, az a technológiák között megkívánt szinergia, amely ahhoz szükséges, hogy hangzási szempontból teljes eredményt kapjunk. Ez ismét egy olyan szó, ami ráillik a VK-300X-re. Amennyire koherens ez a készülék dinamikailag, ugyanilyen a részletek, a hangszín, a harmonikus felépítés és a színpadkép alkotás terén. Ezek az erények széles zenei palettán mutatkoztak meg, a VK-300X régóta mellőzött kedvenceket vetetett elő velem, de arra is késztetett, hogy hallgassam meg a nemrégiben vásárolt lemezeket is. Ezek közé tartozott Patti Smith-től a Land [Arista 07822-14708], ahol a "Piss Factory" jazz költeménynek megvolt az a bizonyos azonnalisága, tisztasága és artikuláltsága - Smith kiffulladva, lélekszakadva szaval, melyet altató-ritmusú zongora és gitár kísér - amelyet az ember a mesterszalagokhoz társít; Ansermet Petroushka-ja [Athena LP ALSS-10004] pedig ismételten kiemelte a 300X gyorsaságát és dinamikai robbanékonyságát, csakúgy mint rendezett, holografikus térleképezését/színpadképét, levegős magastartományát és lehengerlő mélyeit.

Az egyetlen terület, ahol a VK-300X hibázik, - és hadd hangsúlyozzam, hogy mennyire kevéssé - az egy csipetnyi sötétség, ami úgy tűnt, hogy az én rendszeremben a felső közép frekvenciákat kissé elhomályosította.

Ez azt jelenti, hogy a 300X-et más szempontból hibátlannak tartom? Aligha. A legjobb különálló elő-végfok kombinációk mindabból amiről fentebb írtam még többet kínálnak. De itt csak többről beszélünk, ami nem szükségszerűen jobb.
A szkepticizmus korában a VK-300X-el szembeni határtalan lelkesedésem egyesek számára talán tesztelői túlzásként hat majd, de higyjék el, nem az. Még mindig csak a második legjobb integrált erősítő amit hallottam. A legjobbnak járó díjat a homályos hátterű (csak néhány kereskedő árulja) drága (19.000 dollár) és egzotikus (OTL/kimenőtrafó nélküli) Tenor Audio 75Wi érdemli. (lásd a tesztet 136-os számban).
Bár amit a BAT csapat elért ezzel a termékkel, talán méginkább figyelemreméltó: egy olyan integrált erősítő, ami a legjobb elő végfokok vetélytársa, egy szép, rugalmas és felhasználóbarát csomagban, amely -- hogy az egészet megkoronázzuk - a tetejébe még nagyon értékes is (de senki ne várja, hogy a bevezető ár örökre ugyanennyi marad).

Specifikáció
 Teljesítmény: 150W/8 ohm; 300W/4 ohm
Vonalszintű bemenetek:: 2 XLR, 3 RCA
Phono bemenet: Opcionális
Méretek: 48x15x40 cm
Tömeg: 23 kg