Feliratkozás hírlevélre







Spendor S3 - HiFi Piac Nyomtatás E-mail
302-ch-st-2.jpgA klas­­szi­kus brit hi­fi is­ko­la egyik vas­kos osz­lo­pá­nak szá­mí­tó Spendort 1960-ban hoz­ta lét­re a BBC hang­mér­nök­ként dol­go­zó Spencer és Dorothy Hughes ket­tős. El­ső pro­duk­tu­muk a BC1-es stú­dió mo­ni­tor volt, mely át­ü­tő si­kert ara­tott, ezért nem sok­kal ké­sõbb kis­sé át­fa­zo­ní­roz­va ott­hon­ra szánt vál­to­zat­ban is meg­je­lent. Ké­sőb­bi tár­sai rö­vid idő alatt meg­ala­poz­ták a fo­lya­ma­to­san nö­vek­vő cég hír­ne­vét, rá­adá­sul so­kuk­ból af­fé­le nem­zet­kö­zi kul­tusz hi­fi ter­mék vált. Az új év­ez­red kez­de­té­re a globalizáció és a pi­a­cok szer­ke­ze­té­nek je­len­tős át­ala­ku­lá­sa kö­vet­kez­té­ben a leg­több gyár­tó­nak me­rő­ben új gaz­da­sá­gi kör­nye­zet­tel kel­lett szem­be­néz­nie. A Spendor éle­té­ben is ek­kor tör­tént a leg­na­gyobb vál­to­zás; 2001-ben az új­já­szü­le­tő Audiolab ala­pí­tó­ja, Philip Swift vet­te kéz­be a dol­go­kat, és a ko­ráb­ban el­ső­sor­ban a ha­gyo­má­nyos ér­té­kek­re épí­tő vál­lal­ko­zást egy va­ló­ban mo­dern, prog­res­­szív szem­lé­le­tû cég­gé ala­kí­tot­ta át. Gyö­ke­res vál­to­zá­so­kat ered­mé­nye­ző te­vé­keny­sé­ge so­rán leg­na­gyobb sze­ren­csé­jé­re, biz­tos bá­zis­ra épít­he­tett, hi­szen a hifista kö­rök­ben igen­csak jól csen­gő Spendor már­ka­név mö­gött min­dig is je­len­tős ta­pasz­ta­lat, in­no­vá­ció és hos­­szú évek mun­ká­ja so­rán fel­hal­mo­zott tu­dás­men­­nyi­ség állt.
Fo­ko­za­to­san bő­vü­lő vá­lasz­té­kuk egyik leg­fris­sebb "haj­tá­sa" az 5 hi­fi hang­su­gár­zó­ból, va­la­mint a ma­nap­ság jó­sze­ri­vel ki­ke­rül­he­tet­len há­zi-mo­zi ki­egé­szí­tők­ből ál­ló "S" so­ro­zat, ami­nek leg­ki­sebb - egy­ben egye­dü­li mo­ni­tor - tag­ja S3 név­re hall­gat. In­no­vá­ci­ók­ban, csak­úgy, mint az Arany­kor­ban ter­mé­sze­te­sen most sincs hi­ány, hi­szen a hang­su­gár­zók szin­te min­den ele­mét kö­rül­te­kin­tő ter­ve­zés so­rán ala­kí­tot­ták ki.
A do­bo­zok bassz-reflex rend­sze­ré­nek meg­al­ko­tá­sa­kor a tur­bu­len­cia za­jok ha­té­kony mér­sék­lé­se volt a leg­fon­to­sabb szem­pont, amit a Linear-flow port rend­szer hi­va­tott meg­va­ló­sí­ta­ni: az egy­ség a gya­kor­lat­ban a leg­in­kább el­ter­jedt cső ala­kú ref­lex­nyí­lás he­lyett egy kes­keny rést je­lent, mely a do­bo­zok hát­ol­da­lá­nak al­ján fog­lal he­lyet. Az "e" meg­haj­tó fan­tá­zia­név­re hall­ga­tó mély/kö­zép­su­gár­zók opá­lo­san át­tet­sző memb­rán­jai egy spe­ci­á­lis, me­rev és köny­­nyû bel­ső csil­la­pí­tás­sal el­lá­tott ep38 po­li­mer­ből ké­szül­nek, a hang­szó­ró fá­zis­kú­pos, né­pi­e­sen "csö­csös" ki­vi­te­lû. Kes­keny és mély, kon­zer­va­tív brit­hez il­lő­en min­den­fé­le le­ke­re­kí­tést, ívet és dön­tést nél­kü­lö­ző ka­bi­net­je­ik szi­lárd­sá­gát a nem hall­ha­tó tar­to­má­nyok­ban le­su­gár­zott ener­gi­ák mér­té­két is nagy­ban mér­sék­lő bel­ső me­re­ví­té­sek és csil­la­pí­tá­sok fo­koz­zák. Stú­dió­kö­rök­ben is ott­ho­no­san for­go­ló­dó cég­től nem meg­le­pő mó­don, a hang­su­gár­zók mind­egyi­két meg­mé­rik és be­ka­lib­rál­ják, és a broadcast re­fe­ren­cia sztenderd el­vá­rá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en +- 1 dB tû­rés­sel pá­ro­sít­ják őket. Gon­dol­va a há­zi-mo­zi­sok­ra is, a hang­szó­rók mind­egyi­két ár­nyé­kol­ták, így a kép­be még a ki­jel­ző köz­vet­len kö­ze­lé­ben el­he­lyez­ve sem fog­nak be­le­za­var­ni.302-ch-lfptp.jpg
Ho­mo­gén csa­lád­mo­dell­ben gon­dol­koz­va, a leg­ki­sebb S3 ugyan­azo­kat az al­kat­ele­me­ket és tech­no­ló­gi­á­kat fel­hasz­nál­va ké­szült, mint a so­ro­zat töb­bi tag­ja, így tu­laj­do­no­sa­i­nak né­mi fa­mennyi­sé­get le­szá­mít­va nem iga­zán le­het hi­ány­ér­zet­ük a ko­mo­lyabb tí­pu­sok­kal szem­ben. Ha­gyo­má­nyos el­ren­de­zé­sû hang­szó­ró­kész­le­te 27 mm-es szö­vet dóm tweeterből és 140 mm-es ep38 memb­rá­nos mély/kö­zép­su­gár­zó­ból áll, mely­nek mág­ne­sét, a hő ter­he­lést is fi­gye­lem­be vé­ve ter­vez­ték meg, e meg­ol­dás ered­mé­nye­kép­pen a meg­szó­la­lás a ki­ve­zér­lé­si szint­től füg­get­le­nül li­ne­á­ris ma­rad. Ket­te­jük közt a vál­tás meg­le­he­tő­sen ma­ga­san, 4,8 kHz-en tör­té­nik, ez­zel szem­ben a do­boz ér­zé­keny­sé­ge a kis memb­rán mi­att elég ala­csony, 86 dB, így ké­re­tik hoz­zá iz­mos erő­sí­tőt vá­sá­rol­ni.
A 2D Linear Flow-port ref­lex­rend­sze­rû hang­su­gár­zó ket­tő szett mas­­szív, ara­nyo­zott ter­mi­nál­ja bi-kábelezést il­let­ve bi-amplifikálást egy­aránt le­he­tő­vé tesz. Szín­vá­lasz­ték te­kin­te­té­ben négy­fé­le al­ter­na­tí­va áll ren­del­ke­zés­re; az S3 a töb­bi tag­hoz ha­son­ló­an cse­resz­nye, ró­zsa­fa, ju­har és fe­ke­te kő­ris fa­fur­nér bo­rí­tás­sal ren­del­he­tő.

Hangminőség
Hû­en a stú­di­ós gyö­ke­rek­hez az S3 ál­ta­lá­nos ka­rak­te­re ki­fe­je­zet­ten di­rekt, köz­vet­len, pre­cíz és konk­rét. El­lá­gyu­lás­nak, an­dal­gás­nak a leg­hal­vá­nyabb nyo­ma sincs ná­la, min­den hely­zet­ben ha­tá­ro­zott, szél­ső­sé­ges ese­tek­ben ta­lán még né­mi ke­mény­ség­gel is meg le­het­ne vá­dol­ni. Ap­ró mé­re­té­hez ké­pest tisz­tes­sé­ges, rá­adás­ként iga­zán fe­szes és erő­tel­jes mély­tar­to­mány­­nyal ren­del­ke­zik, di­na­mi­ka­i­lag is hő­si­e­sen helyt­áll, di­csé­ren­dő­en li­ne­á­ris stí­lu­sa okán azon­ban a mély­bas­­szu­sa az al­só ha­tár­ér­ték­től kez­dő­dő­en kot­táz­ha­tó pon­tos­ság­gal fogy el. A pont­sze­rû dob­be­üté­se­ket ugyan még mell­be­vá­gó erő­vel tá­lal­ja, a vi­ha­ros óce­án­ként meg­ló­du­ló nagy­ze­ne­kar, vagy a pad­ló­re­zeg­te­tő mély sző­nyeg pre­zen­tá­ci­ó­ja vi­szont már meg­ha­lad­ja a ké­pes­sé­ge­it, és erő­fe­szí­té­se­it ilyen­kor már leg­in­kább csak a te­kin­té­lyes ki­té­ré­sek­kel szam­bá­zó memb­rá­no­kon le­het le­mér­ni; de hát a fi­zi­kát ő sem tud­ja meg­erő­sza­kol­ni, fő­leg nem egy 140 mm-es mély­hang­szó­ró­val.
Sza­xo­fon­ja ha­tá­ro­zott, han­go­sabb­ra vé­ve majd­hogy­nem ér­ces, a fel­vé­tel de­pres­­szi­ós jel­le­ge kis­sé el­sik­kad, a bá­gyadt szó­la­mo­kat olyan kül­ső szem­lé­lő stí­lus­ban, kü­lö­nö­sebb meg­ha­tó­dott­ság nél­kül ad­ja elő. Jó mo­ni­tor­ként szel­lős és tá­gas szín­pa­dot raj­zol, szél­té­ben ki­hasz­nál min­den ren­del­ke­zés­re ál­ló he­lyet, mély­ség­ben már kis­sé vis­­sza­fo­got­tabb, le­szá­mít­va And­rea Bocellit, akit szin­te "rá­ken" a hát­só fal­ra. Ka­rak­te­res sza­xo­fon­ja után nem meg­le­pő mó­don a Ver­di rész­let re­ze­se­it va­ló­sá­gos szí­ne­zet­tel és egész­sé­ges nyer­ses­ség­gel szó­lal­tat­ja meg, a nagy ívû, ko­moly di­na­mi­kai csú­csok­kal ren­del­ke­ző da­rab tem­pó­ját vé­gig jól bír­ja, sőt, mint­ha még él­vez­né is, a tu­tik­ban szin­te meg­tál­to­so­dik, szárny­ra kap, a fi­no­man úszó vo­nós­kart pe­dig ön­ma­gát meg­ha­zud­to­ló ér­zé­keny­ség­gel tár­ja elém. Ugyan­ilyen hoz­zá­ér­tés­sel szó­lal­tat­ja meg a "men you were" track éne­ke­sé­nek vissz­han­go­san le­be­gő hang­ját is, a fel­vé­tel mo­ni­tor-gyil­kos bas­­szus-vi­lá­ga vi­szont túl nagy fa­lat szá­má­ra; so­kat eb­ből a rész­ből nem is hal­lok, in­kább csak a memb­rán kezd tő­le gyil­kos tánc­ba. Rock­ze­nén "nagy­fiú­ként" vi­sel­ked­ve nem jön za­var­ba, dob­üté­sei ener­gi­ku­sak és gyor­sak, a tem­pó friss, csak ép­pen a tes­tes­ség nem az iga­zi, bár sen­ki sem ál­lí­tot­ta, hogy a mi­ni mo­ni­to­ro­kat a rockerek szá­má­ra ta­lál­ták vol­na ki.
Sosztakovics Waltz-án pul­zá­ló um-tata, um-tata ad­ja meg a rit­must, a he­ge­dûk len­dü­le­te­sek, íze­sek és nyíl­tak, a csi­lin­ge­lé­sek pe­dig még a töb­bi hang­szer hang­já­nál is va­ló­sá­go­sab­ban szó­lal­nak meg, olyan kön­­nye­dén el­sza­kad­va a hang­su­gár­zók­tól, mint GYF a vá­lasz­tá­si ígé­re­te­i­től. Hiroko Kokubu pro­duk­ci­ó­já­ban sû­rû, mas­­szív és fe­szes rit­mus­szek­ció dik­tál­ja a tem­pót, a láb­dob kis­sé súly­ta­la­nabb a kel­le­té­nél, a ci­nek, il­let­ve ál­ta­lá­nos­ság­ban az egész prezensz tar­to­mány meg vis­­sza­fo­got­tabb, mint azt a nyílt és igen ak­tív ma­ga­sak után vár­tam. Vé­ge­ze­tül egy kis Limehouse blu­es, ami­ben a kla­ri­nét a vir­tu­o­zi­tást fe­led­ve meg­le­pő­en jól ne­vel­ten ze­nél, nem úgy, min­ta vib­ra­fon, ami a meg­szo­kott ben­ső­sé­ges kel­le­mes­ség he­lyett ez­út­tal olyan, mint­ha sza­po­ra moz­du­la­tok­kal, kis ka­la­pá­csok­kal üt­nék a la­pocs­ká­it.

Ajánlás
Iga­zán őszin­te és nyílt hang­su­gár­zó a Spendor S3, mely­nek hi­á­nyos­sá­gai szin­te ki­vé­tel nél­kül a fi­zi­kai korlátaiból adód­nak. Igaz­mon­dó ju­hász-sze­rû, ka­ra­kán, stú­di­ós múlt­ját egy pil­la­nat­ra sem meg­ha­zud­to­ló ka­rak­te­re egy­ér­tel­mû­en be­ha­tá­rol­ja ra­jon­gó­i­nak, il­let­ve po­ten­ci­á­lis vá­sár­ló­i­nak kö­rét, bár ügyes ké­szü­lék és ká­bel­vá­lasz­tás­sal a kí­mé­let­len őszin­te­ség egy kis­sé még azért ba­rát­sá­go­sab­bá, "sej­tel­me­seb­bé" te­he­tő. 25-30 m2 fe­let­ti szo­bák­ba jó szív­vel már nem aján­la­nám, a sta­bil, ne­héz áll­vány, mint pél­dá­ul az ál­ta­lunk hasz­nált négy­lá­bú fém Em­pi­re, el­en­ged­he­tet­len kel­lék szá­má­ra.